Főmenü:
A hulladék nem szemét
Napjainkban a "hulladék" fogalma jelentős átalakuláson megy keresztül. A XX. század fogyasztója számára mindaz, ami azonnal vagy közvetlenül nem volt felhasználható, a szemétgyűjtőbe való felesleges anyaggá: hulladékká minősült. Pedig a hulladék nem szemét. Manapság az a felismerés, hogy az emberiség hosszú távú fennmaradása elképzelhetetlen a természet törvényeinek folyamatos figyelmen kívül hagyásával, elősegíti a természetközeli, környezettudatos életmód térhódítását. A természet arra tanít bennünket, hogy a földi élet alapja a biológiai körforgás, amelynek minden építőköve hasznos és pótolhatatlan szerepet tölt be. Ennek a szemléletváltozásnak köszönheti reneszánszát a komposztálás is.
A tápanyagokat pótolnunk kell!
Legyen példakép a természet! Mi történik az erdőben?
Az ősszel lehulló falevelek gyorsan benépesülnek talajlakókkal. Elkezdődik a levelek aprítása, a szerves anyagok lebontása, átalakítása, új bonyolult szervesanyagok felépítése. Így lesz az avarból értékes humusz, ami a növények tápanyaga. Az erdőben jól megfigyelhető tehát a tápanyagok körforgása.
Mi történik azonban a házikertekben?
Az őszi hónapokban, ha nem pillantanánk a naptárra, akkor is tudnánk az ég felé törő füstfellegekből, a házak elé kihelyezett, levelekkel teletömött műanyagzsákokból, hogy elérkezett a lombhullás időszaka. Ugyanezt tesszük az év többi részén, amikor a konyhai hulladéktól, a levágott fűtől a "kukába" hajítás útján szabadulunk meg. Tudjuk-
Hulladékcsökkentés komposztálással
Hazánkban egy átlagos állampolgár évente hozzávetőleg 300 kg hulladékot termel. Ennek a háztartási hulladéknak egy jelentős hányada, kb. 30%-
A komposztálás egyszerűen megvalósítható és nem más mint a háztartásban, a kerti munkák során keletkező szerves eredetű hulladékokban megtestesülő tápanyagok visszajuttatása a természetben zajló körfolyamatba.
A komposztálás aktualitása, hogy a 2001. január 1-
Törvény (2000. évi XLIII.) előírja, hogy a jelenleg hulladéklerakóba kerülő biológiailag le
bomló szerves anyag tartalmat
a) 2004 július 1 napjáig 75%-
c) 2014 július 1 napjáig 35%-
Az Európai Unió fontos ajánlása a tagországok számára, hogy a települési szilárd hulladékban maradó biológiailag lebomló szerves anyag aránya ne legyen több 5%-
Mi a komposzt?
A komposzt tulajdonképpen "mesterséges" humusz. Sötétbarna színű, erdei talajra emlékeztető szagú, a nővények számára nélkülözhetetlen tápanyagokat tartalmazó, magas szervesanyag tartalmú, földszerű anyag. A komposztálás pedig nem más mint "irányított humuszgyártás". A gyártás szó itt csupán jelképesen értendő, hiszen magát a szervesanyag feldolgozást a természet gondjaira bízzuk. A mi dolgunk csupán az, hogy minél kedvezőbb feltételeket biztosítsunk a különböző mikroorganizmusoknak, gombáknak ugyanúgy, mint a folyamat végén a férgeknek, gilisztáknak, amelyek ezt meghálálva, nagy "szakértelemmel" végzik el a feladatukat.
A komposztálás jelentősége
Az eddigiekből is következik, hogy a komposztálás egyik fontos célja a hulladékmennyiség csökkentése.
A komposzt felhasználásának talajtani jelentősége:
A korábban szinte egyeduralkodó műtrágyázás által leromlott talajok szerveranyag tartalmának visszapótlása, az egészséges talajállapot helyreállítása. A műtrágyázásnál mindaz a tápanyag, amelyet a növények gyökerei nem tudtak rövid idő alatt felvenni, a lehulló csapadékkal bemosódott a talaj mélyebb rétegeibe is, szennyezve talajvizeinket. A komposztálás előnye, hogy az ott keletkező humuszanyagokban a tápanyagok kötött formában vannak, melyeket a növények folyamatosan tudnak felvenni. Javul a talajok szerkezete, ami segíti annak levegőzését.
Sötét színe elősegíti a talajok gyorsabb felmelegedését.
A komposzt jelentős vízmegkötő képessége következtében javul a talaj vízháztartása. Nő a talajok biológiai aktivitása.
Fokozódik a növények ellenállóképessége a kórokozókkal, kártevőkkel szemben.
A nehezen oldódó ásványi tápanyagok, mikroelemek (pl. réz, mangán, cink, stb.) a növények által felvehetővé válnak.
A talajban esetleg előforduló méreganyagokat felületén megköti, abszorbeálja.
A komposztálás mellett szóló döntő érv az is, hogy ha a kertben keletkeze szerves anyagokat egyszerűen csak beássuk a talajba, az ott elkezdődő folyamatok során a lebontást végző baktériumok a működésükhöz szükséges nitrogént a talajból vonják el. Ennek következtében nitrogén hiányt okoznak. A komposztálódás folyamán ezzel szemben olyan baktériumok is megjelennek, amelyek a levegő nitrogénjét megkötve azt más baktériumok számára is felvehetővé teszik.
A szemléletformálás ugyanakkor ennek a rendszeres tevékenységnek szintén fontos hozadéka. Ez a tervszerű munka mindennapi tevékenységeink végiggondolására késztet, önkéntelenül is környezettudatosságra nevel.
Van-
Ha a szabályokat betartjuk a komposztálás nem jár bűzzel, az egészségre vagy a környezetre káros anyagok nem keletkeznek.
Mi szükséges a komposztáIáshoz?
-
-
-
-
Hely kiválasztása
Ha megszületett bennünk az elhatározás, először is alkalmas helyet kell találnunk a komposztálónk számára. Mivel a talajban lakó élőlények lesznek hűséges és szorgos munkatársaink, szükségünk van néhány négyzetméternyi szabad földterületre. Ha kertes házban lakunk, keresnünk kell egy jó vízelvezetésű, árnyékos helyet.
Komposztáló
Milyen komposztálót használjunk?
A helyi komposztálásnál leginkább két eljárás terjedt el, az un. prizmás és a tárolóedényben való komposztálás. Kis kertben leginkább tárolóedényben komposztálnak. Ennél két lehetőség áll előttünk: barkácsolhatunk magunknak komposzttárolót, de vásárolhatunk a kereskedelemben is.
Néhány dolgot azonban figyelembe kell vennünk. Ha fából készült tárolót szeretnénk, ne feledkezzünk meg arról, hogy a fa kevésbé tartós, korhadó anyag, amit védőszerrel kell bekenni. Csak természetes favédő szert használjunk, ami nem szennyezi a komposztot, azaz felhasználáskor nem veszélyezteti növényeinket. Gondoljunk arra is, hogy a komposztot az érés alatt ajánlatos időnként megkeverni, tehát olyan kiképzésű edényre van szükségünk, amelynél ezt könnyen megtehetjük Ugyanígy a kész komposztot is ki kell tudnunk a tárolóból "termelni".