Főmenü:
Hasznos információk > Komposztálás a mindennapokban
Melyik komposztálót válasszam?
Most, hogy már tudjuk, mi zajlik a komposztálónkban, visszatérhetünk a korábban feltett kérdéshez. A kérdésre nehéz egyértelmű választ adni. Először is bizonyára szeretnénk, ha minél tartósabb lenne, amely ellenáll az időjárás viszontagságainak Ugyanakkor a környezetvédelemre odafigyelő emberként nyilvánvalóan rokonszenvezünk a természetes alapanyagból készült eszközökkel. A fából készült komposztáló hátránya - mint már említettük -, hogy nem olyan tartós, mint a műanyag, ugyanakkor kétségtelenül "környezetbarátabb". A műanyag komposztáló edény előnye tartóssága mellett az, hogy könnyű, lefelé szélesedő, tehát nagyobb erőkifejtés nélkül felemelhető. Ennek elsősorban a keverésnél illetve a kész komposzt kitermelésénél látjuk hasznát.
Eszközünknek sok - olykor egymásnak is ellentmondó - szempontnak kell megfelelnie. Ilyen például a jó levegőzés, ugyanakkor, az is fontos, hogy a kiszáradás megakadályozására megfelelően zárt legyen. Lényeges az is, hogy le tudjuk fedni, megakadályozva a lehulló csapadék bejutását.
Alapvető szempont, hogy a talajban lévő élőlények hozzáférhessenek a komposztálandó anyaghoz, az edényünknek alul, a föld felé nyitottnak kell lennie.
Ha nagyobb kertünk van, akkor igen egyszerű a komposztálást prizmában elvégezni, esetleg bokorral, sövénnyel választva el a kert többi részétől.
Gyakorlati tanácsok
Miután már megismertük a komposztálás alapjait és eldöntöttük, hogy milyen komposztálót vásárolunk vagy készítünk, ki kell választanunk a megfelelő helyet. Emlékeztetőül: egy lehetőleg vízszintes, jó vízelvezetésű, árnyékos helyet keressünk. Ez utóbbira azért nem árt odafigyelni, mert a napsütéses nyári napokon könnyen kiszáradhat a komposztálónk nap felőli oldala.
Gyűjtés a konyhában
A konyhai zöldhulladékaink gyűjtéséhez használjunk egy megfelelő nagyságú tárolóedényt lehetőleg fedővel, amit nyáron ajánlatos naponta, télen elegendő hetente a komposztálóba üríteni.
Az aprítás nagyon fontos!
Hogy a szerves anyagok lebomlását elősegítsük elengedhetetlen a komposztálóba kerülő anyagok minél alaposabb összeaprítása. A megnövekedett felületű anyagokhoz könnyebben hozzá tudnak férni a mikroorganizmusok, így felgyorsulnak a bomlási és átalakulási folyamatok. Az aprítást a tárolóba kerülés előtt vagy később a komposztálóba öntéskor is elvégezhetjük. A puhább konyhai hulladékokat egy konyhakéssel vághatjuk össze. A fás anyagokat valamilyen éles szerszámmal: fejszével, metszőollóval is felapríthatjuk, de létezik olyan lemezvágó ollóhoz hasonló egyik szárával egy asztalhoz vagy valamilyen állványhoz rögzített célszerszám is, amellyel akár ujjnyi vastagságú faágakat is összevághatunk. Még hasznosabb, ha a faágakat nem csak apró darabokra vágjuk, hanem össze is tudjuk azokat roncsolni. Több családnak érdemes nagyobb, elektromos árammal működő aprítót vásárolni. A kereskedelemben különböző típusú aprítók kaphatók. A kiválasztásnál fontos szempont az aprítandó fa vastagsága és mennyisége.
Ajánlatos a gallyakat, faágakat felaprítani és a komposztáló mellett tárolni. Így kevesebb helyet foglal és a komposztáló feltöltésénél mindig rendelkezünk faaprítékkal.
A komposztáló feltöltése
A komposztáló aljára tegyünk valamilyen durva anyagot, például faaprítékot, hogy a levegőzést alulról is biztosítsuk. Efölé, ha már készítettünk korábban komposztot, rakjunk egy keveset a folyamat gyorsabb elindításához. Erre rétegezzük a konyhából és a kertből kikerülő különböző fajtájú szerves hulladékokat. Ha egy 15-20 cm-es rétegbe elsősorban zöldebb, nedvesebb nitrogénben gazdag hulladék kerül, akkor a következő rétegbe tegyünk inkább fásabb, szárazabb, tehát szénben gazdagabb anyagokat.
Adalékanyagok, serkentő anyagok
A komposztáló feltöltésénél a rétegek közé szórhatunk adalékanyagokat, melyek a komposzt minőségét javítják (elősegítik szerves-ásványi komplexek kialakulását). Használhatunk földet, alginitet, ezek serkentőként is felfoghatók, mivel nagy mennyiségben tartalmaznak mikroorganizmusokat.
További adalékanyagok az agyagásványok (bentonit, montmorillonit), a kőzetliszt, térhálós szilikátásványok (zeolitok, riolittufa). Ezek a komplex képzés mellett nagy adszorpciós készségük miatt megkötik a helytelen kezelés miatt keletkező kellemetlen szagú gázokat is. Savanyú talajoknál jó talajjavító a mészkő (CaCO3 tartalmú agyagásvány), a márga és a dolomit (CaMg(C03)2) őrölt formában.
Gipszet (CaSO4) használhatunk szikes talajoknál, mert semlegesíti a lúgosságot.
Az adalékanyagok kiválasztásánál fontos szempont, hogy a közelben mi szerezhető be, illetve hogy milyen a talajunk. A felhasznált anyagok mennyisége ne legyen több 10%-nál (inkább kevesebb).
Időnként hirdetnek serkentő anyagokat, mint "csodaszert". A komposztálásnál nincs szükség különleges serkentő anyagra, mivel földdel, még nem teljesen érett komposzttal, ami számtalan mikroorganizmust tartalmaz, ugyanolyan jól beindíthatjuk a folyamatot.
Keverés, átrakás
Ne feledkezzünk meg a keverésről sem! Használhatunk egyetlen komposztálót is, de jobb, ha legalább kettő van belőlük. Ilyenkor először az egyiket rakjuk meg folyamatosan. Ha megtelt akkor összekeverjük, beállítjuk a nedvességtartalmat és berakjuk a másodikba. Ekkor beindul a bomlási folyamat. A bomlási folyamat első szakaszának végén (kb. az 5.-6. hét) keverjük újra össze. Ezt ismételjük 6-8 hetenként, mert így jobb minőségű komposztot kapunk. Közben az első komposztálóban gyűjtjük tovább a szerves anyagokat (5. ábra). A keverések alkalmával tudjuk ellenőrizni és beállítani a nedvességtartalmat. Ha túl száraz megöntözzük. Ha túl nedves, amiről a kellemetlen szagok is árulkodnak, akkor száraz anyagot keverünk hozzá. Ezért jó, ha tudunk faforgácsot vagy szalmát szerezni és a komposztáló közelében tárolni. Ezeken kívül jó szolgálatot tesz ilyenkor a lombkomposztálóból kivehető száraz falevél.
Vannak, akik nem keverik a tárolóban a komposztálandó anyagot. Ilyenkor a komposztálás lassabban megy és a komposzt minősége nem olyan jó.
Hány komposztáló szükséges?
A szükséges komposztáló-tartályok száma természetesen függ a család létszámától, a kert nagyságától, mindezekből következően a keletkező szervesanyagok isiennyiségétől. A tapasztalat szerint egy 100-150 négyszögöl alapterüIetű kertben
Az oxigénellátás javítása
Az elegendő oxigén biztosítására jó módszer, ha a komposztálónk közepére egy megfelelő hosszúságú 110 milliméter átmérőjű, előzőleg 10 cm-enként kilyuggatott PVC csövet állítunk. Így a komposzt belseje is jobb levegőellátásban részesül, ezáltal magát a komposztálódási folyamatot is segítjük és a kellemetlen (anaerob) folyamatokat meggátolhatjuk. Ez a kilyuggatott PVC cső minden komposztálóba elhelyezhető.
Évszakonkénti teendők
Nyár
A komposztálás szempontjából a nyár a legkedvezőbb, mert a melegben a komposztálási folyamatok felgyorsulnak.
Vigyázni kell, hogy ne száradjon ki a komposzthalom, ezért a nedvességtartalmat többször ellenőrizni kell. Ha száraz akkor meglocsoljuk vagy nedves hulladékot keverünk hozzá. Ebben az évszakban sok magas nitrogéntartalmú anyagunk van (zöldségfélék, gyümölcshulladék, fűnyesedék, stb.). Ezeket szerkezetstabil, száraz anyagokkal célszerű összekeverni. A fűnyesedéket bokrok, sövények tövébe vékony rétegben takaróanyagként is használhatjuk. Ezzel javítjuk a talaj vízháztartását és megakadályozzuk a gyomosodást. Nagy mennyiség esetén 1-2 napi szárítást javasolunk, ezután kis részletekben a komposztálóba lehet tenni. Ha faleveleket komposztálunk akkor oda szárítás nélkül belekeverhetjük.
Ősz
A falevelekkel kapcsolatos problémákat részletesen ismertetjük a lombok komposztálásánál. Ebben az évszakban a fák, bokrok metszésénél sok ág, gally összegyűlik. Ezeket célszerű felaprítani. Az aprítékot mulcsozásra közvetlenül felhasználhatjuk. A maradékot a komposztáló mellett tároljuk és a rétegezéshez folyamatosan felhasználjuk.
Az őszi esőzéseknél a túlzott átázástól (rothadás, értékes anyagok kimosódásának veszélye) takarással védeni kell a komposzthalmot.
Tél
A komposztálóban a folyamatok lelassulnak, néha teljesen leállnak.
Itt is ajánlatos takarással védeni a komposzthalmot az esőtől és hótól.
Ebben az évszakban, ha sok citrusféle hulladéka kerül a komposztba célszerű mészkőporral beszórni, hogy a savas anyagokat semlegesítsük.
Karácsonyfák összeaprítva bekerülhetnek a komposztálóba, a tűlevelek lassan bomlanak, ezért hosszú ideig biztosítanak tápanyagot. A tűlevél talajtakaróként is kiváló.
Tavasz
A hőmérséklet emelkedésével újra beindulnak a komposztálási folyamatok.
Ebben az évszakban is nagyobb mennyiségű ág- és gallyhulladékra számíthatunk, melynek felhasználásáról az Ősz címszónál már írtunk.
Az érett komposztot legjobb tavasszal felhasználni.
Lombok komposztálása
Erre fontos kitérnünk, mert ősszel igen nagy gondot okoz a nagymennyiségű falevél. Egyértelműen megállapíthatjuk, hogy minden falevél komposztálható, még a diófalevél is. Csak a különböző falevelek lebomlásának sebessége más és más.
Nehezen komposztálható lombok: dió, vadgesztenye, platán, tölgy, bükk és nyárfa. Különösen lassan bomlanak a tűlevelek.
Könnyen komposztálható lombok: éger, juhar, kőris, mogyoró, fűzfa, gyümölcsfák, hársfa és nyírfa.
A komposztálásnál problémát jelent a falevelek nagy mennyisége. Mit csináljunk vele? Ideális lenne, mint az erdőben a fa alatt hagyni mivel élénkíti a talajéletet, tápanyagot ad a talajnak és téli védelmet az élőlényeknek. Ez persze nem mindenhol megoldható.A komposztálóba nem tehetjük, mivel mindjárt megtelne. Ha sok falevelünk van akkor a komposztáló közelében saját készítésű dróthálóval elkerített helyen tároljuk. A gyűjtő méretét a falevelek mennyisége határozza meg. Előtte ajánlatos aprítani (pl. fűnyíró is alkalmas erre), így kevesebb helyet foglal és gyorsabban bomlik le.
Tavasszal apránként a komposztálóba tehetjük, de külön is komposztálhatjuk. Lehetőleg különböző fák leveleit keverjük össze! Mivel a falevelek széntartalma magas, ezért ajánlatos nitrogéntartalmú anyagok (pl. fűnyesedék, szaruőrlemény, vérliszt) hozzáadása, amivel gyorsíthatjuk a komposztálást.
A tölgy, a kőris, a nyárfa, a dió és a vadgesztenye sok csersavat tartalmaz. Mész hozzáadásával csökkenthetjük a savasságot, ami a komposztálás sebességére is kedvezően hat.
Elterjedt, hogy a dió és a vadgesztenye nem komposztálható (valóban igen lassan bomlik le, kb. 4 év amíg érett komposztot kapunk), és az így kapott komposzt nem használható, mert csírázás és növekedésgátló anyagokat tartalmaz. A levélben valóban megtalálhatjuk ezeket az anyagokat, de a komposztálás során lebomlanak, átalakulnak. Az érett komposztnál ezek a gátló hatások nem jelentkeznek. A közelmúltban egy hazai kísérletsorozat is igazolta, hogy az érett komposzt a növények fejlődésére semmilyen káros hatást nem fejt ki. Az elmondottak arra is rávilágítanak, hogy a komposztáláskor lejátszódó bonyolult kémiai folyamatok során a kiindulási anyagok lényegesen átalakulnak.